Sziasztok. Márti vagyok. Reggelente veletek utazom a metrón, és kávét veszek az aluljáróban.
Észrevettem, hogy bizonyos élethelyzetekben József Attila verssorok ugranak be, holott nem vagyok nagy költészetbúvár. Sőt, nem bírok szabadulni ezektől a soroktól, annyira ütősek. Például ránézek egy férfira és ezt gondolom: "Légy ami lennél: férfi. A fű kinő utánad."
Vagy valaki lázadozik a munkahelyen bevezetett új túlórakifizetési rendszer ellen. "Rab vagy, amíg a szíved lázad".
Amikor valaki kiborul hogy a szülei már megint beszóltak. "Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja".
Szívesen venném, ha ti is megosztanátok velem élethelyzeteket, és hozzá illő verssorokat. Vagy csak simán verssorokat, amik jók.